2012. január 8., vasárnap

7. Fejezet

Vasárnap reggel Angéla egy finom "ágybareggelivel" lepte meg a gyerekeket. A menü: tükörtojás virslivel és bacon-nel + narancslé és óriásperec. Nagyon ízlett a gyerekeknek. Miután felöltöztek, Mary, John és Stella bementek a már kihaló állapotban lévő istállóba. Sajna nem voltak ott állatok csak nagy kupacokban álltak a szalmakupacok. Gyorsan felmásztak egy szalmakupac tetejére. Stella észrevette, hogy a széna alatt volt egy nehezen észrevehető barna gomb. Mary véletlenül ráült és a gyerekek csak zuhantak és zuhantak!
- Áááá...áááá...áááá...!!!- kiáltottak ijedten. Végül egy puha matracra érkeztek. Annyira megijedtek, hogy néhány percig azt sem tudták, hogy élnek-e vagy sem. Egy gyönyörű szoba tárult eléjük. A fehér falon virágminta díszelgett. A szoba közepén színes babzsákfotelek és egy kanapé pihent meg . A szoba jobb sarkában egy gyönyörű, régimódi íróasztal volt, rajta sok szép rajz és festmény helyezkedett el. A szoba bal oldalán könyvespolc állt, rajta ABC sorrendbe rakva könyvek álltak büszkén. A szoba jobb oldalán egy tévészekrény állt rajta egy igen öreg Tv volt. a tévészekrényen volt alul egy polc és azon sok régi kazetta sorakozott fel. A gyerekek csodálkozva nézték a csodálatos helységet.
- Mary, John, Stella, hol vagytok?- kiáltotta Angéla.
A gyerekek gyorsan felpattantak és John talált a matrac mellett egy felvonót és azon felmentek. Gyorsan berohantak a házba (de annyira gyorsan, hogy még Titit is majdnem fellökték).
- Csörög a mobilotok!- Mondta Angéla teljesen nyugodtan. De ezt a gyerekek nem értették, mert ők egyáltalán nem voltak nyugodtak. Mary-ék felvették a telefont és az anyukájuk volt az. (Véletlen egybeesés!)
- Szia anya! Ne aggódj! Nagyon jól szórakozunk!- mondta Mary, míg John és Stella csak egy egyszerű "Szia anya!" mondatot használtak. Miután mindent megbeszéltek az anyukájukkal az egész napot lent töltötték.(Kivéve az ebédet és a vacsorát.) Mary a könyveket olvasta, Stella a régi kazettákat nézte a Tv-n, John pedig rajzolt és festett. Később bevitték Cahyvaut, Nyaucatet és Görit. Kifelé menet Stella kérdezett valamit Angelától:
- Angela?
- Tessék Stella?
- Ma aludhatunk az istállóban Titivel?
- Nem fele meg a szobátok?
- De...csak most ott szeretnénk tartani ilyen...pizsipartyt!
- Háát... de csak ha nagyon vigyáztok magatokra!
- Jó! Vigyázunk magunkra!- mondta Stella. Azzal a gyerekek fogták a cókmókjukat és már mentek is. Amikor lent voltak, gondolkoztak, hogy ki hol fog aludni.
- Stella és John! Ti aludjatok a kanapén, én meg majd alszom a babzsákfoteleken!- jelentette ki végül Mary.
- Háát...Jó!- mondta Stella kicsit elpirulva. Mary odaszaladt a kanapéhoz és kihúzott belőle egy másik részt.
- Ó...Így már érthetőbb!- mondta Stella megkönnyebbülve. Miután összepakoltak és megcsinálták az ágyukat, édes álomba merültek.

6. Fejezet

Másnap reggel már a moziban voltak, hogy kiválasszák a filmet. A film címe: A három testőr. Nagyon tetszett nekik, de főleg Johnnak és Stellának. Utána Mary, John és Stella elővette a költőpénzét és megbeszélték, hogy mikor és hol találkoznak. Ja és persze titokban azt is megbeszélték, hogy mit és ki vesz Angélának valamit. Stella vesz valamit (de persze Mary jelenlétével) és valami olyasmit vesznek amit még egy kicsit ki tudnak díszíteni. Először Angéla ajándékát vásárolták meg ami egy képes album volt és majd úgy gondolták hogy az internetről az egyik közösségi portálról szedik le és nyomtassák ki Angéla kutyájáról, Titi-ről a képet, mivel Angéla nagyon szereti a kutyáját. Így ezután mindenki elmehetett a kedvenc boltjába. Mary egy tudományos boltba ment be a Nature et Découvertes-be. Stella a Jennyfer-be ment be, ahol ruházati cikkek voltak. John egy videójáték boltba ment be, a Micromania-ba. Angela Stellával tartott. Amikor hazaértek mindenki el volt foglalva avval amit vett: John-nak volt saját zsebpénzéből elég ahhoz, hogy vegyen egy PSP-t (!!!), Stella egy farmert, egy Smylei-s pólót és egy szőrmés kabátot vett, Mary pedig egy ásványvizsgálós szettet vett.







Sziasztok!
Tudom, hogy ez a fejezet kicsit rövidre sikerült, de igyekszem begépelni a kövtekező fejezetet is, hogy legyen mit olvasnotok!

További jó olvasgatást:

A titkos írónő
@

2011. november 3., csütörtök

5. Fejezet

Másnap reggel megint korán indultak és érkeztek a hotelba. Maryék rögtön felszaladtak a padlásszoba ajtajához. Bementek és odaszaladtak a "titkos" ajtóhoz.
- Hoztam zseblámpát!- jelentette ki John.
- Szupi!- mondta vidáman Stella.
Azzal meglökték az ajtót és máris ott találták magukat a lépcsőn. A lépcső végén egy ajtó volt. Stella véletlenül elesett (valószínüleg a cipőfűzőjében), egyenesen az ajtónak és zsup! Meglökte az ajtót! (mindezt a cipőfűzője miatt!) Egy óriási szobába érkeztek. Teli volt kutyákkal!
- Azta!... Cuki kutyusok!- ámuldozott Stella.
- De mennyi!- csodálkozott John és moccanni sem mer.
- Hát akkor igaza volt Angélának!- motyogta Mary.
Stella odaszaladt egy kis border colie-hoz és elkezdte simogatni.
- Szegények, biztos szomjasak lehetnek!
- Meg éhesek- mondta Mary.
Stella és Mary odament a tálukhoz. (Ami igen nagy volt!) Belenéztek és az egyik vízzel a másik pedig kutya táppal volt teletöltve. De vajon ki gondozhatja őket? Ekkor egy idős hölgy sétált ki az egyik ajtón. A gyerekek nagyon megijedtek! (Mary véletlenül majdnem rálépett az egyik kutya farkára!) Majd a nagy ijedelem után egy kedves hang szólalt meg:
- Hát ti? Miért néztek úgy mintha szellemet láttatok volna?
- Mi...cs-csak...- dadogta Mary.
- Hát jó! Akkor kezdem én az ismerkedést! Nelli vagyok!- fogott kezet Maryékkel.
- Én Mary vagyok, ő John, ő pedig Stella!- mutatkozott be Mary.
- Jó sok kutyája van!- mondta Stella.
- Mióta gondozza őket?- érdeklődött John.
- Jaj, már nagyon régóta!- kezdte mesélni Nelli- Az akkor kezdődött amikor a 10 éves születésnapomon ide jöttünk az édesapámmal a hotelba. Én és az édesanyám együtt "barangoltuk" be a szobákat, mivel takarítónőként dolgozott itt messze az otthonunktól. A 444-es szoba volt a legutolsó. Ez volt itt a kedvenc helyem. De ez a születésnapom volt a legrosszabb!  Édesapám és édesanyám éppen vásárolni indultak, amikor egy szörnyű baleset érte őket! Mind a ketten szörnyethaltak. Csak sírtam a szobában és ekkor aranyos kutyák jöttek elő. Ők is szomorúak voltak mivel elvesztették a gondozójukat.És ekkor elhatároztam, hogy majd én gondozom őket.
Mary elkezdett pityeregni.
- Jaj kedvese, ne sírj, mert mindjárt én is rákezdek!-  mondta Nelli és már neki is könnycseppek gyűltek a szemébe.
- Bocsánat a barátnőmért, kicsit érzékeny!- mondta Stella miközben Mary a könyökével "hasbaszúrta" Stellát.
- Gyerekek! Gyertek, megyünk!- hallatszott egy halvány hang lentről. Angela volt az!
- Jaj, mennünk kell vissza a tanyára!- mondta Stella.
- A Hortenzia tanyára?- kérdezte Nelli meglepődve.
- Igen... miért?- kérdezte John.
- Én is azon a tanyán laktam! Ott van egy titkos szoba, ami régen nekem és a barátaim "klubszobája" volt! Ha megtaláljátok rátok bízom! Leljétek meg ti is benne az örömötöket!- lepte meg Nelli a gyerekeket.
- De jó! Köszönjük!- mondta Stella és már mentek is.
- Akkor hétfőn találkozunk!- motyogta Mary egy erőltetett mosollyal. Lent már türelmetlenül várta őket Angéla.
- És ma miben settenkedtetek?- kérdezte Angela nem túl mosolygós arccal.
- Összeadtuk a szobák számait!- közölte John.
- És mi lett az eredmény?- kérdezte Angela.
- 3585- vágta rá a hazugságot John.
- Hát jó! De ha ti egész nap számolással elvoltatok akkor megemelem a kalapom előttetek!- mondta Angela "tuti nem igaz amit mondtatok" arckifejezéssel.
- Hát igazából...
- ...meglepetést csináltunk neked Angela!- vágott Mary Stella szavába még mielőtt stella valami egész nagy hülyeséget hazudna.
- Óó! Nagyon kedvesek vagytok! De majd csak a búcsúzásnál adjátok oda! Tudjátok hogy mennyire szeretem ha fúr a kíváncsiság!- mondta Angela meglepve.
- Okés!- mondta Stella.
- Van egy jó ötletem!- súgta John  a kocsi felé menet- Majd elmondom a tanyán!
- Oké!- mondta Mary és Stella szinte egyszerre.
- Figyeljetek!- kezdte Angela- Mivel holnap szabadságom lesz , arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba megnézni egy jó kis filmet! Utána meg elmehetnénk a plázába és vásárolhatnánk! Na?
- Ez nagyon jó ötlet!- mondta Mary. Amikor a tanyára értek, rögtön befutottak a szobába, és John máris hozzálátott a mondanivalójához:
- Tehát!- kezdte- Az az ötletem támadt, hogy holnap se tudjuk, meg azután sem tudjuk megcsinálni a túrát ezért elvihetnénk a kutyákat egy sétára! Göri, Nyaucat és Chayvau is jöhetne velünk! Ja és a másik hogy majd vegyünk valamit Angelának holnap de valami olyant amit nem látott meg, hogy ne furcsálja azt amit Mary hazudott!- fejezte be nagy nehezen John.
- Ez nagyon jó ötlet!- kiáltották el magukat a lányok és azzal már egy 5 perc után el is aludtak.

2011. október 15., szombat

4. Fejezet

Másnap korán reggel indultak a hotelba.
- Figyeljetek gyerekek! Lehetőleg ne túl nagy felfordulást csináljatok! Jó?- kérdezte a hotelban Angéla.
- Jó! Jók leszünk! Megígérjük!- mondták Maryék.
- Akkor sok sikert!
Miután Angéla bement az "igazgatóiba", Stella halkan odasúgta Marynek és Johnnak:
- Figyeljetek! Az az öreg csigalépcső vajon hova vezethet?
- Nézzük meg!- mondta John.
Már az út felén szédültek! Amikor végre felértek egy régi, már nem használt hotelfolyosó tárult eléjük. Az erősen elütő rózsaszín falról már lekopott a festék. A falon képek lógtak amin "kutyafejű" hölgyek-urak voltak. A folyosó végén volt egy ajtó, ami a padlásra vezetett.
- Ha valahogy megtudjuk szerezni az ajtónak a kulcsát, akkor fel tudunk menni a padlásra!
- Stella!
- Bocsi Mary, csak elragadott a kíváncsiság!
- Na jó! De akkor te szerzed meg a kulcsát!
- Oké!- mondta Stella, majd lassan lementek a hosszú csigalépcsőn.
- Akkor ti tartsátok fel Angélát!-jelentette ki a parancsot Stella
- De...
- Csak semmi de, Mary! Azt mondtad hogy szerezzem meg a kulcsot! Hát én megszerzem! Na, ahogy mondtam! Tartsátok  fel!- utasította Stella Maryt és Johnt.
- Angéla- kezdte Mary-miért vannak ilyen kutyás képek a falakon?
- Tudod Mary, úgy mondja a monda, hogy a hotelban van egy titkos járat ami elvezet a Viktória Hotel kutyáihoz!- mesélte Angéla.
- Aha, értem! Köszi, hogy elmondtad!
- Nincs mit!
Mikor Angéla visszament az irodájába, a gyerekek újra megmászták a szinte végtelennek tűnő csigalépcsőt. végigfutottak a kopott falu rózsaszín folyosón, egészen a végéig. Stella beleillesztette a kulcsot és elfordította. Az ajtó kinyílt! Először Stella lépett be. Aztán Mary és John. A szoba teljesen újnak tűnt.A falak fehérek a szőnyeg tiszta és régimódi.
- Az az ajtó vajon hova vezethet?- kérdezte Stella.
- Nem tudom. De a figyelemelterelés közben Angéla mesélt valami kutyákról, hogy a "Viktória Hotel kutyái". Azért vannak kutyás képek a falakon.- mondta Mary.
- Akkor nézzük meg, hogy hová vezethet az az ajtó?-mondta John.
Ehhez az ajtóhoz nem kellett kulcs, csak meg kellett lökni és máris az ajtó mögött találtuk magunkat. Egy hosszú lépcső vezetett lefelé. Nagyon sötét volt. Ekkor egy hangot hallottak:
- Mary, John Stella! Gyertek, megyünk!
Angéla volt az! A gyerekek gyorsan visszarohantak, bezárták az ajtót és óvatosan, de gyorsan lementek a rozoga csigalépcsőn.
- Hát ti? Hol voltatok?- kérdezte Angéla a gyerkőcöktől.
- A folyosókon nézegettük a képeket!- vágta rá gyorsan Mary.
- Hát jó!- mondta Angéla.
- Srácok! Van egy jó ötletem! Majd a tanyán elmondom! Jó?- súgta Stella Johnnak és Marynek.
- Jó!- mondták
Amikor odaértek a tanyára, Maryék berohantak a "szobájukba".
- Szóval az az ötletem,-kezdte Stella- hogy hogy mivel nálunk van a kulcs...
- Te megőrültél!!- kiáltotta Mary.
- Psssssssszt! Még meghall minket Angéla! És nem, nem őrültem meg! Na tehát! Mivel nálunk van a kulcs, ezért lehetne az a szoba Lyonban az Irány club csapathelye! Ha például máskor is itt járunk. Minden városban amiben az Irány club jár lehetne egy ilyen "titkos" hely.
- Jó, de a kulcsok örökre nálunk fognak maradni?- kérdezte Mary.
- Nem! Majd lemásoltatjuk őket!- mondta Stella.
- Stella! Te aztán merész lány vagy!- mondta John.
Stella egy ici-picit elpirult!
-Gyerekek! Lámpaoltás!- Kiabálta Angéla. Azzal agy gyerekek máris lefeküdtek és egy pillanat alatt elaludtak.

3. Fejezet

Mary szombat reggel úgy ugrott ki az ágyából, hogy még Görit is megijesztette. Aztán lement a konyhába és kért egy csésze forró teát.
- Anyu, az állatainkat is vihetjük szerinted?- kérdezte Mary.
- Igen kincsem! Szerintem elvihetitek!
- Szuper!!- kiáltotta Mary.
Miután reggeliztek, Mary, John és Stella anyukája mindent bepakolt, elmentek Georghoz, hogy el vigye őket a reptérre. Szerencsére a kölni reptér 5 percnyire volt Maryék házától, de viszont az út repülővel 1 óra volt. John és Stella még nem utazott repülővel, de azért jól elvoltak az úton. Amikor odaértek, lélegzet elállítva álltak az óriási reptéren. Egy aranyos, fiatal hölgy integetett a távolból.
- Sziasztok gyerekek!- kiáltotta- Angéla vagyok! Biztos ti vagytok Mary, John és Stella! Gyertek velem!- mondta szerényen Angéla. 
A nagy bőröndök elkezdtek gurulni.
- Én vagyok Mary!- Én Stella vagyok!- Én meg John!- mutatkoztak be a gyerekek.
- És most gyerekek...
- Irány Lyon!- vágtak bele a gyerekek Angéla szavába.
- Igen! Pontosan!- nevette el magát Angéla- Irány Lyon!
- Van egy ötletem!- mondta Mary.
- Mi az ötleted?- kérdezte Stella.
- Majd este a hotelban elmondom nektek!
- Ó, hóhó gyerekek! Nem a hotelban fogunk aludni! Én tanyán lakom! Csak a Viktória Hotelban dolgozom! nevette el magát Angéla megint.
- Juhé!- kiáltották a gyerkőcök.
Pár perc alatt ott voltak a tanyán. Egy kedves kiskutya fogadta őket: Titi. Göri és Chay Vau egyből összebarátkozott vele, sőt Cahy Vau első látásra beleszeretett! Viszont Nyau Cat  nem nagyon kedveli őt. Maryék beszaladtak a házba.
- Ez lesz a szobátok! Ha megfelel?- mutatta meg Angéla Maryék szobáját.
A gyerekek bementek a szobába , kicsomagoltak és kimentek a pajtába. Ott felmentek a szénakazal tetejére. 
- Nos, mi az ötleted?- kérdezte John.
- Csináljunk egy clubbot!- jelentette ki Mary
- De mi legyen a neve?- kérdezte Stella.
- Hmmm...legyeeen... Irány club!- mondta Mary.
- Oksi- mondta Stella és John.
- És mit csináljunk a clubban?- kérdezte John.
- Például...
- Megvan! Nagy városokat látogathatnánk meg!
- Ez jó ötlet! És lehetne egy club-napónk!- jelentette ki Stella.
- Nekem van is egy üres! El is hoztam!- mondta Mary.
- Tervezhetnénk egy túrát a városban!- pattant ki az ötlet John fejéből.
- Oké! El is kezdhetjük!
Maryék este 10-ig fenn voltak, hogy tervezzék a túrát. Göri, Chay Vau és Nyau Cat már rég szunyókált. Angéla csak negyed 11-kor ért haza. Amikor észrevette, hogy a gyerekek még fenn vannak, megkérdezte tőlük:
- Hát ti mit csináltok még ilyen későn?
- A club "munkánkat" csináljuk.- mondta Mary.
- értem! De most már ideje lenne lefeküdni! Hosszú lesz a holnapi nap!- jelentette ki Angéla.
A gyerekek átöltöztek pizsamára, fogat mostak és belebújtak a meleg ágyikójukba! Persze az alvással próbálkozniuk sem kellett!

2011. október 1., szombat

2. Fejezet

Mary reggel nagy örömmel ugrott ki az ágyából mivel ma volt a szülinapja! Anyukája egy nagy banános-csokis tortát sütött neki. Barátai pedig egy-egy csokival kínálták meg őt. A keresztapja, Georgh, és a keresztanyukája, Hédi is ott voltak. Georgh hozott neki egy 3 darab két hétre szóló repülőjegyet. Mivel Hédi egy állatmenhelynél dolgozik ezért tőle egy aranyos Görényt kapott!
- Göri lesz a neve!- mondta Mary ujjongva.
- A jegyek Lyonba szólnak. Talán elmehetnél a barátaiddal!-mondta Georgh.
- Szuper!- mondta Mary- Van kedvetek eljönni?- kérdezte barátaitól.
- Igen, szívesen! De....Egyedül leszünk ott 3-an?- kérdezték.
- Mindjárt telefonálok Angélának, hogy ne legyetek egyedül, mert másképpen elvesznétek Lyonban! Jó?- kérdezte Georgh.
- Igen Georgh bácsi!- mondták a gyerekek.
- Jó! Akkor máris hívom!- mondta Georgh és már tárcsázta is Angéla számát.
- Tut...tut...tut...tut...Halló! Itt Angéla Hof!
- Szia Angéla! Itt Georgh!
- Ó Georgh! Mit szeretnél?
- Figyelj! Mary és barátai 2 hétre Lyonba utaznak! Tudnál rájuk vigyázni a szállodádban?
- Hát persze! Mikor jönnek?
- Szombat délután már a lyoni repülőtéren lesznek!
- Jó! Akkor várom őket! Szia!
- Szia!- hangzott a rövid beszélgetés végszava.
- De jó! Alig várjuk a Szombatot!- hangzott a gyerekek egybevágó szava.
Mary a görényéhez kapott még görényeledelt és egy nagyon szép, tágas ketrecet! Ja és persze egy szép színes kis görénypórázt is! Nagyon tetszett mindegyik ajándéka! A tortaevészet után elmentek az egyik közeli játszótérre. amint arrafelé tartottak, hirtelen megjelent mögöttük 2 fiú és egy lány. Marynek és Stellának nagyon tetszett a két fiú, viszont azt is jól tudták, hogy semmi esélyük mivel pont őket szokták mindig piszkálni. John-nak viszont ezt nem árulták el, mert tudták, hogy ebből csak nagy baj lenne! Hiszen ez a mögöttük álló banda volt az iskolájuk legfélelmetesebb bandája! Mindig balhéztak valamit! De Maryt és Stellát ez nem zavarta, még az sem, hogy folyton őket piszkálják! John nem szerette őket. Ő úgy nevezte őket, hogy a "3 A-s", mivel mindegyiknek A-val kezdődött a neve: Aron, Adam és Amy. Mary-nek főleg Aron tetszett és Stellának pedig Adam tetszett! Amikor megjelentek a hátuk mögött, azon imádkoztak, hogy csak most ne piszkálják őket! De szerencsére csak elsétáltak mellettük egész higgadtan, kivéve Amy-t mert rajta látszott, hogy nagyon piszkálós kedvében volt.
- Huh, ez meleg volt!- mondta John.
- Aha.
- Ja.-Hallatszott a lányok egyhangú válasza.
A játszótéren nem csodára ott volt a 3 A-s. John ezt eléggé furcsálta és ezért meg is kérdezte nagy merészen tőlük:
- Most hogy hogy nem piszkáltok minket?
- Nem én t...-kezdett bele Amy de Aron félbeszakította.
- Azért mert Mary-nek szülinapja van ma!
- Ezt meg honnan tudod, hogy ma szülinapom van?- kérdezte Mary.
- Hát mivel nem vagyunk azért mi annyira balhésak ezért azt találtuk ki hogy felhasználjuk a sok ellopott évkönyvet arra, hogy akinek szülinapja van azt nem piszkáljuk!- magyarázta Aron.
- Ja meg persze a barátait sem! - egészítette ki Adam.
- Hát jó!- mondta John.
- Húú Mary! Lehet, hogy tetszesz Aronnak! Azért mondta ezt!- súgta Stella Marynek.
- Hát az kötve hinném!- mondta Mary.
egy kevés hintázás után már mentek haza mert még elő kellett készülniük az esti vacsorára amit Marynek tervezett Stella és John anyukája. Mary-t ott hon egy csomag várta. A feladója: Jamy Eiffel. Mary édesapja. Nagyon csodálkozott Mary de örült. Kinyitotta a csomagot. A tartalma: egy szép, ezüst színben pompázó karkötő és nyaklánc, aminek a medálján a "Mary" név állt, egy nagyon szép masnis ezüst fülbevaló, egy gyönyörű zöld, rózsaszín pillangómintás estélyi ruhához hasonló kisruha és egy pár halványrózsaszín, kicsi sarokkal rendelkező cipő! Mary azt hitte, hogy ott fogja magát elsikítani a nagy örömtől! Éppen át akarta ölelni az apukáját, amikor rájött, hogy ő nincs itt. Egy levelet talált még amiben a következő állt:

Kedves egyetlen kislányom, Mary!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam eljönni a születésnapodra! De remélem, hogy ez az ajándék megfelel neked! Azt szeretném, hogy ebben az öltözékben menjél el a vacsorára! És még egy ajándék: nagyon fáj most már nekem is, hogy Jamy-nek kell szólítanod és nem pedig apának! Hiányzik az az "apa" szó! Mostantól apa szeretnék lenni! Nagyon sajnálom, hogy elrontottam az életed felét, azzal hogy nem voltam jó apa! Ezzel az ajándékkal szeretném szebbé tenni az életedet! Remélem, hogy az életedet ezzel az ajándékkal egy kicsit szebbé tudtam tenni!

Üdvözlettel: Apa
Utóirat: Nagyon hiányzol, és boldog születésnapot!

Mary elsírta magát. Ennél szebb ajándékot még nem kapott! És ez a levél! Mary anyukája hirtelen benyitott Mary-hez.
- Na öltözöl már kicsikém! Hogy.... Mi a baj?- kérdezte aggódva. Mary csak odaadta neki a levelet. amikor az anyukája is elolvasta, ő is majdnem sírva fakadt.
- Jaj kicsim! Ezek nagyon megható szavak voltak apádtól!- majd átölelték egymást.
- Na...akkor...öltözhetek? - kérdezte Mary még-még szipogva.
- Hát persze... Nagyon gyönyörűen fogsz kinézni!- mondta, majd adott egy puszit Mary-nek és már ment is. Mary még egy kicsit üldögélt az ágyán és elmélyült a gondolataiban. Aztán felöltözött a ruhájába, felvette a cipőjét, a nyakláncát a nyakába tette és a fülbevalót is betette a fülébe. Odaállt a tükör elé, mosolygott egyet majd elindult kifele a szobájából. az ajtójában anyukája, Hédi és Georgh várta őt egy fényképezőgéppel. Egy nagy csííz majd klikk! Mary le van fotózva!
- Jajj, gyönyörűen nézel ki drágám!- mondta Hédi.
- A legszebb kis tündérlány! Vagyis már nem is annyira kicsi!- mondta nevetve Georgh.
- Hát igen! Gyönyörű vagy nagylánykám!- mondta mosolyogva Mary anyukája.
- Ja és mégvalami!- sietett Hédi a vendégszobába, majd egy kis dobozzal a kezében tért vissza.
- Itt van ni!- adta oda Mary-nek a dobozt. Mary kinyitotta és egy nagyon szép, oldallt  zöld virágokkal díszített szemüveg volt benne.
- Nagyon köszönöm keresztmami!- ugrott Mary Hédi nyakába.
- Na! Vedd fel! A régi az már elég uncsi, nemde?- mondta Hédi.
- De! Na máris felveszem!- mondta Mary boldogan. Felvette és nagyon jól állt neki. ennek a lencséje nem kerek volt hanem olyan szögletes és lapos. Ez főleg tetszett Mary-nek.
- Nagyon jól áll! Illik hozzád!- mondta boldogan, Mary-t vizsgálgatva Bernice, Mary anyukája.
- Na, akkor indulhatunk a vacsorára? A kedvenc éttermedbe megyünk Mary!- mondta boldogan Hédi.
- Solingen-be megyünk?- kérdezte Mary csodálkozva.
- Igen! Méghozzá a Schälte's-be!- mondta Georgh.
- Jaj de jó! - ujjongott Mary.
- Menj csak előre, Mary, a kocsiba! Mi majd utánad megyünk, mert még meg fel kell hívnunk Stelláékat!- mondta Georgh.
- Okés!- mondta Mary  ujjongva. Kiment  az  bejáratiajtón, beleszippantott a levegőbe, elmosolyodott, majd indult a kocsi felé. De amint ment a kocsihoz megpillantotta Aron-t. Csodálta, hogy nincsenek vele a többiek. Na meg furcsálta is!
- Szia Mary!- köszönt rá Aron. Mary ijedtében nem is tudta, hogy mit mondjon.
- Ööö... Szia Aron!-köszönt vissza végül.
- Nagyon jól nézel ki! Gyönyörűen! Ja és jól áll az új szemüveg!- mondta Aron elmosolyodva. Mary jól megvolt lepődve.
- Óóó... Hát... Köszi!- nyögte Mary.
- Nyugi! Nem kell félned tőlem! Nem szeretnélek bántani! Sosem szerettelek volna bántani téged! Csak a többiek...Hát igen...- mondta Aron. Mary azt hitte hogy most csak álmodik! Aron feléje tartott, majd megállt  előtte.
- Csak annyit szerettem volna, mondani, hogy...- kezdett bele Aron, de félbeszakították.
- Na itt vagyunk Mary! Óóó... bocsánat! Megzavartunk titeket?- kérdezte Hédi.
- Öööö...nem-nem!- mondta Aron.
- Netán ő a fiúd Mary, uuu!- kezdte Hédi.
- Nem-nem-nem! Mi...mi csak...- kezdett bele Mary,de nem tudta folytatni, mert nem tudta, hogy barátok-e vagy sem.
- Mi csak barátok vagyunk!- mondta végül aron,. Na ezen is aztán meglepődött Mary! Barátok? Ennek aztán igazán örült.- Aron Nelmin vagyok!- mutatkozott be Aron.
- Én Hédi Lorzen, Mary keresztanyukája!
- Én pedig a Hédi férje vagyok, Georgh Lorzen!
- Én Mary anyukája vagyok, Bernice Eiffel! Azt hiszem, hogy Mary már mesélt rólad!
- Tényleg? Na mindegy! Én nekem mennem kell haza! Ja és boldog szülinapot mégegyszer Mary!- köszönt el Aron - Szia Mary!
- Szia Aron!- köszönt el Mary.
- Na akkor mehetünk?- kérdezte Bernice.
- Igen anya!- mondta Mary boldogan.
- Okés! akkor én meg Mary hátra ülünk, ti meg legyetek elöl - magyarázta Bernice.
- Jó-jó!- mondta Hédi. Mary és Bernice beültek a hátsóülésre.
- Ő volt az a bizonyos Aron, a rosszfiú a suliból, aki mindig eiffeltoronynak csúfolt a barátaival, és te szerelmes vagy belé?- kérdezte Mary anyukája.
- Ööö... igen...- mondta Mary félve, az anyukája reakciójától.
- Hát, nem is annyira rossz! Sőt egész kedves!- mondta Bernice. Mary ettől a választól egészen megnyugodott. Körülbelül úgy negyed óra volt az  út az étteremig. Az étterem előtt már várták őket Stelláék és John-ék.
- Húha! Nagyon jól nézel ki Mary!- mondta John.
- Igen ám!- mondta Stella.
- Köszi! Ti is jól néztek ki!- mondta Mary.- de Stella nem csak ti mondtátok nekem ezt ma! Gyere Stella!- fogta karon Stellát Mary és húzta magával.
- Ho- hova megyünk Mary?- kérdezte Stella csodálkozva.
- Mosdóba! Meg kell beszélnünk valamit nagyon!- magyarázta Mary.
- Okkés!- mondta csodálkozva Stella. Gyorsan berohantak a lánymosdóba, megvizsgálták, hogy nincs-e ott senki, majd amikor megbizonyosodtak róla, hogy nincs senki sem ott Mary belekezdett a mondanivalójába:
- Tehát! Aron! Na igen! Az volt, hogy mentem ki a kocsihoz és akkor megpillantottam, meg ő is engemet, aztán rámköszönt, én meg először nem tudtam, hogy mit csináljak, aztán végül visszaköszöntem neki és ő meg aztán mondta nekem, hogy jól nézek ki meg, hogy jól áll a szemüvegem, meg hogy gyönyörűen nézek ki, aztán meg kinyögtem egy köszi-t, és aztán meg azt mondta nekem, hogy nem kell félnem töle, mert nam akar bántani, meg sohasem akart, csak a barátai, és aztán meg felém jött és megállt előttem, egész közel, és éppen belekezdett  a mondatába, hogy csak annyit szeretne mondani, hogy és aztán meg nem tudta befejezni mert anyuék kinyitottak a lakásból és tök ciki volt mert azt hitte Hédi, hogy mi ketten Aron-nal járunk, és és... igen! Aztán meg azt mondta aron hogy mi csak BARÁTOK (!!!) vagyunk! És igen.. Nem tudom, hogy mit akart mondani!- fejezte be végül Mary a történetét. Stella ledöbbenten állt előtte.
- Hát ez igen érdekes! Váó! Mondtam, hogy bejössz neki!
- Ááá... Nem biztos! De végülis már sohasem fog kiderülni!- búslakodott  Mary.
- De figyu! Még van holnap, vagyis péntek és lehet, hogy holnap is eljön hozzád!- nyugtatta meg Stella Mary-t.
- Lehet, de nem biztos! Na... bízzunk benne!- mondta Mary egy kicsit búslakodva.
- Ez a beszéd!- biztatta Stella- Na de most menjünk! Már korog a hasam! És tudod, hogy ha kajáról van szó nálam, akkor én már megyek is! Úgyhogy indulás!- fogta meg Stella barátnője kezét aki már-már vidámabb volt. Ja és persze Mary csodálta is Stellát, hogy hogy tud annyit enni és mellette még nagyon karcsú is maradni!
Az asztalnál már várták őket.
- Na végre megjöttetek! Akkor kezdhetjük a rendelést?- kérdezte Georgh aki szintén farkaséhes volt.
- Igen-igen! - mondta Mary.
                                                                               ~¤~
Este Mary alig tudott aludni, egyrészt azért mert degeszre zabálta magát, másrészt meg azért mert még mindig az agyában volt Aron. Vajon mit akart volna mondani Mary-nek?

1.Fejezet

Mary nagy örömmel rohant ki a házukból, hogy meghívhassa barátait, Johnt és Stellát egy Limonádé partyra! Amikor már a szomszéd utcába ért, összetalálkozott Cahy Vauval, John kutyájával. Cahy Vau éppen a gazdájával sétált. Mary utánuk kiáltott:
- Szia John! Szia Cahy Vau!- majd leguggolt, és Cahy Vau egy jó nagyot nyalt rajta! Amikor odaértek Stella házához, Cahy Vau hangosan kezdett ugatni! Stella (nagy mosollyal a száján) kirohant a házukból, mögötte Nyau Cat jött lassan és kényelmesen. Ám ez megszűnt mert Cahy Vau lerohanta őt! Ezután a gyerekek (és az állatok) Maryék kertjében töltötték a délutánt. Amikor esteledni kezdett, Mary hazakísérte barátait. Úton hazafele pedig összetalálkozott Jamyvel. Nem valami jó napja volt! Mary igyekezte kikerülni őt, de nem sikerült! Jamy feléje tartott! Jaj, most mi lesz?- mondta magában Mary.
- Szép jó estét Jamy!- köszöntötte illedelmese.
Majd várt hogy mi fog történni. Ekkor Jamy mögül egy kígyó csúszott egyenesen Mary felé! Mary ijedten és sikítva elfutott! Futott hazáig! Otthon jól bezárta az ajtót! Berohant a szobába és lekuporodott székre.
- Mitörtént kincsem?- kérdezte az anyukája.
Mary nem merte elmondani neki, mert tudta, hogy ebből csak baj lenne! Ugyanis Jamy Marynek az édesapja volt akitől Mary anyukája már rég elvált. Jamy még azt is külön megkérte Mary-től, hogy ne szólítsa őt apának hanem csak simán Jamy-nek! Mary-nek ez fájt a legjobban! Amikor legutoljára felhozta a témát Hédi, akkor két napig ki se jött a szobájából. Ezért Mary csak egy bögre forró csokit kért. Az anyukája tudta, hogy nincs valami rendbe de úgy gondolta, hogy Mary egy okos, ügyes lány, tehát valahogy megoldja! Ha meg egy kevés segítségre van szüksége ő majd ellátja őt!